Tegnap délután a nagy fiam elballagott az oviból...
Hihetetlen!
A minap éppen nézegetett valami könyvet az ágyon hason fekve, heverészve... Végignéztem rajta; szépen kicombosodott, hatalmas fiú és már nincs benne semmi babás :-( aztán odamentem megcsikiztem és kérdeztem tőle, hogy ki ez a nagy fiú és mit csinált az én kicsi Kevin babámmal :-D Persze tudom, hogy ez az élet rendje, meg végső soron erre neveltem, tanítottam, hogy minél nagyobb lesz, annál jobban megállja a helyét és mindig is egy ilyen vagány kis krapekra vágytam.
Ami azt illeti igen eseménydús éve volt a Kevinnek ez a hetedik év.
Ugye keményebben bele csaptak a hoki-dologba, heti három jeges edzés, egy száraz és volt még mellette 10 alkalom úszás és néha vasárnaponként egy-egy hoki-torna, mind ezek mellett pedig ugye élte a nagycsoportos óvodások mindennapos életét
A trófeák:
(az oklevelek nincsenek rajta, volt pár meccs ahol "csak" azt kaptak)
(az alsó érem a kerületi óvódás olimpia bronz, amit csapatban szerzett)
Voltak nagyon klassz túráink, játszottak Szombathelyen, Miskolcon, Veszprémben meg egy csomó helyen, ilyenkor Ők kisbusszal mentek a csapattal, mi pedig kocsikkal utánuk. Nagyon jó hangulatban teltek ezek az utak, meccsek. Jól is szerepeltek. Volt, hogy el is sírtam magam Győrben, mikor egy ellenfél csapatos edző a hátam mögött állva a mellette állónak dicsérte az ÉN gyerekem teljesítményét (nem tudta, hogy az én gyerekem), még most is borsódzik a hátam és könnybe lábad a szemem olyan boldog voltam és ez vagy ehhez hasonló helyzet gyakran ismétlődött... Sőt A mi edzőnk (akit igen nagyra tartok, mint edző) egy szülőin úgy emlegette Kevint, mint korosztályának egyik legjobb kapusa! Neki elhiszem (valaha ő is kapus volt, gondolom így is meg mint edző csak tudja mit beszél és ő az az ember aki amit ha mond azt nem "nyalásból" teszi, az nem az ő stílusa).
Minden meccs közül most ami a leginkább téma az a Gyereknapi torna, ami most volt 26.-án.
A mi jegünkön volt, a mi edzőnk szervezte. Nagyon jó volt, szeretjük ezt a programot :-)
Idén két csoportban indult Kevin, mert 3 csapattal indultunk, a C csapat kapusa Gergő volt, az új "kiskapus", akit szerencsére Kevin nagyon kedvel jókat dumálnak már most és segít az új fiúnak a "szakmai dolgokban" :-D is
Idén két csoportban indult Kevin, mert 3 csapattal indultunk, a C csapat kapusa Gergő volt, az új "kiskapus", akit szerencsére Kevin nagyon kedvel jókat dumálnak már most és segít az új fiúnak a "szakmai dolgokban" :-D is
Itt éppenséggel az edzőtáborban segít neki levenni a mamutot <3:
Szóval így a B és A csapatnak Kevin volt a kapusa, mert Gergő még túl "friss" és kicsit elfáradt az ő fordulóiban, viszont meg kell említsem, nagyon ügyes kisfiú.
Jó meccsek voltak, minden kis hokis nagyon ügyes volt, a régiek és az újak egyaránt. Kevin is hozta a formáját, ahogy mondani/tanácsol ni szoktam Neki: "csak a Tőled telhetőt, de azt elvárom" :-)
Jó meccsek voltak, minden kis hokis nagyon ügyes volt, a régiek és az újak egyaránt. Kevin is hozta a formáját, ahogy mondani/tanácsol ni szoktam Neki: "csak a Tőled telhetőt, de azt elvárom" :-)
A B és az A forduló között a búcsúzó (2004-es) Pingvinek játszottak a felnőtt UTE csapat fiataljaival, akik valaha ezen a jégen a mi edzőnkkel kezdtek. ÉÉÉSSSS eljött a Kevin egyik kedvence, a csapat egyik fiatal kapusa a Hajek Márk is (egész héten ezen drukkolt a fiam :-) ), ha nagyritkán eljutunk Újpest meccsre akkor míg a többi hasonló korú kölyök fent rohangál mi az első sorban ülünk lent, mindig annak a kapunak az oldalánál, ahol a Hajek véd (így a szünetekben helyváltoztatunk, a nagy nehezen bemelegített székemet ott hagyva :-P ) Persze, ha a Szőke áll a kapuban ugyan ezt tesszük, de azért odafelé a buszon mindig azon drukkol, hogy a Hajek legyen :-) Minden mozdulatát figyeli :-D
Egyszer előfordult, hogy Márk sokat korcsolyázott ki nagyon előre úgy festett fel volt spanolva és csapkodta a botjával a jeget, meg kiabált, mikor a meccs a másik kapu előtt zajlott... Szerintetek mit csinált az én fiam a következő edzésen? ;-) igen pontosan azt... de ez gyakran fordult elő, mmint, hogy leutánozta valamilyen mozdulatát, viselkedését...
Egyszer előfordult, hogy Márk sokat korcsolyázott ki nagyon előre úgy festett fel volt spanolva és csapkodta a botjával a jeget, meg kiabált, mikor a meccs a másik kapu előtt zajlott... Szerintetek mit csinált az én fiam a következő edzésen? ;-) igen pontosan azt... de ez gyakran fordult elő, mmint, hogy leutánozta valamilyen mozdulatát, viselkedését...
Így kaptunk az alkalmon és gyorsan kértünk egy közös fotót, amit természetesen nem utasított vissza Márk.
Megjegyzem hihetetlenül jó volt látni azt, ahogy a 18 év körüli srácok beszéltek az edzővel; tisztelettel, szeretettel, felnézve rá (hát pedig ebben a korosztályban ritka ma már az ilyen, ezért is vagyok hálás, hogy a gyerekem sportol, mert EZT is megkapjuk hozzá, az alázatot, a tiszteletet)
Megjegyzem hihetetlenül jó volt látni azt, ahogy a 18 év körüli srácok beszéltek az edzővel; tisztelettel, szeretettel, felnézve rá (hát pedig ebben a korosztályban ritka ma már az ilyen, ezért is vagyok hálás, hogy a gyerekem sportol, mert EZT is megkapjuk hozzá, az alázatot, a tiszteletet)
A ballagásról nem tudok sokat írni, szép volt, aranyosak voltak, ügyesen mondta a gyerekem amit csak kellett. Nagyon örült a lila-fehér csokornak, amit csináltattam Neki... Volt lufi felengedés is, a srácoknak az volt a kedvenc...
Az ünnepség után még kicsit bent voltunk a csoportban. Nagyon tetszett a díszítés, voltak felaggatva madárkák, amiket a gyerekek csináltak, azt jelképezve, hogy repülnek tovább az iskolába... A gyerekek lerajzolták az óvónéniket és a dadusokat, Kevin teljesen egyedül rajzolta le Móni dadusnénit egy hatalmas lapra
Napról napra ügyesebb és büszke vagyok Rá, az én nagy fiamra, aki szeptembertől iskolás lesz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése